Közeleg a másodosztály rajtja, és csapatunk már túl van az első igazi (nem tét nélküli) megmérettetésen: edző- és nemzetközi barátságos mérkőzéseink után lejátszottuk idei Magyar Kupa meccsünket is, ahol talán nem meglepő módon (bár szerintem egy kicsit túlzó különbséggel /1-7/) kikaptunk az első osztályú Szeghalomtól. Miután így bemelegítettünk, és egy kis képet is kaphattunk arról, hogy mi is vár(hat) ránk az idény során (ti.: lesznek itt még fájó vereségek), következik majd az első megmérettetés a bajnokságban is, mégpedig a Gádoros SE ellen itthon. Előtte azonban tekintsük át, hogy mi mit is várhatunk ellenfeleinktől.

A tavalyi másodosztály elemzése alatt három részre bontottam a megmaradt mezőnyt. Adva vannak a feljutókhoz közel végzettek, akik idén is (várhatóan) keményen harcban lesznek a bajnoki címért. Utánuk jönnek a középmezőny (nem középszerű) csapatai, akik közé bekerülnünk már nem kis érdem lenne, valamint vannak ugye a kiesés ellen harcolók, akik (reálisan nézve) idén a mi közvetlen riválisaink lesznek. (Mert nem hiszem, hogy a kiesés elkerülésénél magasabb célt idén ki kellene tűznünk.) Ehhez a mezőnyhöz csatlakoznak az első osztályból lecsúszott csapatok, és csatlakozunk mi is a rivális Lőkösházával egyetemben.

Kezdjük tehát a várható élmezőnnyel:

A tavalyi másodosztályban a feljutók után végzett (sorrendben 3. 4. és 5. helyen) a Vésztői SE, a Körösladányi MSK és a Battonyai TK. Közülük is bőven kiemelkedik a vésztői csapat, akik csak 4 ponttal maradtak le a feljutást érő második helytől, és 12! pontot vertek rá a negyedik helyezettre. Várhatóan ők az egyik esélyesei lesznek ennek az idénynek is. Hazai mérlegük szinte félelmetes: tizennégy meccsből tizenkettőt megnyertek, egyet döntetlenre adtak, és csak egy csapat (az Újkígyós) tudta elvinni tőlük mindhárom pontot. (Vésztő várható helyezése: 1-3.)

A vésztői csapatot követő két gárda szintén elég jó mérleggel rendelkezik otthon (Ladány: 10-3-1, Battonya: 8-4-2), így ellenük már egy vendégként elért döntetlen is kiváló eredménynek számít, ha pedig esetleg legyőznénk őket, az vaskos meglepetéssel érhet fel. Idegenben viszont már (a Vésztőtől eltérően) mindkét csapatnak negatív a mérlege, így látszik, hogy az ők lábaik is megremegnek, ha más szurkolók ellen kell játszaniuk. Ha a mi hazai szurkolótáborunk továbbra is a tavalyi formáját hozza, akkor talán itt Bucsán is botlásra tudjuk őket késztetni! (Várható helyezések: 2-6.)

A középmezőny (nem elérhetetlen) tagjai:

Az előző idényben a 6-7-8-9. helyeken végzett csapatok (Kétegyházi SE, Békésszentandrási HMSE, Újkígyós FC, Csanádapácai EFC) jellemzően szintén pozitív hazai mérleggel rendelkeznek, ami mutatja, hogy ha valaki ebben a mezőnyben stabilan akar szerepelni, akkor az otthoni meccseit jó százalékkal kell hoznia, és nem lehet gondja a kieséssel. Ezeknek a kluboknak (a Kígyós kivételével) a gólarányuk is pluszos mérleget zárt, tehát általában minden meccsükön rúgnak gólt. Ezt nekünk is illene betartanunk, hiszen a győzelem előfeltétele a rúgott gól! (Várható helyezések: 4-10.)

Akik megmenekültek a kiesés elől:

A 10-13. helyen végzett négy csapat (sorrendben: Doboz, Mezőkovácsháza, Köröstarcsa, Gádoros) az erősítések függvényében akár még meglepetést is okozhat, de reálisan nézve várhatóan jövőre is a kiesés elkerülése lesz a céljuk. Ezeknek a csapatoknak a közös jellemzője, hogy szinte alig-alig tudnak pontot csenni vendégként (a Tarcsa meccset sem nyert idegenben), így nekünk mondhatni „kötelező” lesz itthon nyerni ellenük. Ők azok, akikkel komolyan fel kell vennünk a harcot, és ha lehet, akkor oda-vissza verni őket, hiszen egy közvetlen riválistól szerzett pont mindig „duplán” számít a végelszámolásnál.(Várható helyezések: 9-16.)

A sötét lovak:

Van három csapat, akik a tavalyi első osztályból csúsztak vissza: a Szabadkígyós (15. helyről) és a Csorvás (16.) a „kiharcolt” helyezés alapján esett ki, viszont a Magyarbánhegyesi FC a tízedik! helyről lépett vissza, valószínűleg anyagi okok miatt. Ez a három csapat igazi (az alcímben emlegetett) sötét ló, hiszen egy lecsúszott együttestől soha nem tudhatja az ember, hogy mit várjon. Van úgy, hogy lendületből azonnal visszajutnak, de az is előfordulhat, hogy szétszéled a keret, és meg sem állnak a tabella alsó régiójáig, ahonnan akár még egy újabb kiesés sem elképzelhetetlen. Volt már rá nem egy példa, a legjobb erre a Dévaványa, aki rendszeresen liftezik fel-le az osztályok között: most is feljutottak az elsőbe, de játszottunk már ellenük a megye háromban is. (Várható helyezések: 1-16.)

A legfőbb rivális:

Van egy csapat, akik ellen (szerény véleményem szerint) mindenki kettőzött erőbedobással fog küzdeni: a Lőkösháza KSK. Ők azok, akik tavaly kiénekelték szánkból a sajtot, elvették tőlünk a bajnoki címet. Hasonlóan a fradistákhoz én még azt sem bánnám az idén, ha előttünk végeznek a táblázaton, csak verjük meg őket oda-vissza. Akkor már kellően vennénk elégtételt rajtuk ahhoz, hogy ne tudjanak rajtunk élcelődni. Ők egyébként szerintem a középmezőny tagjai lesznek, tekintve, hogy tőlünk sokkal jobb lehetőségeik vannak erősítés terén is, hiszen a közelükben több megye egyes és kettes csapatot indító település is van, ahonnan esetleg tudnak labdarúgókat magukhoz csábítani, és ezáltal erősíteni a tavalyi keretüket. (LKSK várható helyezése: 6-12.)

És mi:

Csapatunkra idén egy komoly feladat vár: benn maradni a II. osztályban! Ehhez (remélhetőleg) minden adott, csak a csapatnak kell újra formába rázódnia, hiszen azt hiszem, hogy azt mindenki elismerheti, hogy nagyon idény eleji volt a kupameccsen mutatott teljesítményünk. Ahhoz képest rengeteget kell fejlődnünk, mert az a színvonal nem lesz elég a bennmaradás kiharcolásához. Én hiszem, hogy ebben a csapatban még rengeteg a kihozható potenciál, és képes lehet arra is, hogy a legerősebbek dolgát is megnehezítse, a gyengébbekkel szemben pedig megmutassa, hogy nem véletlenül jutott fel.

Továbbra is: Hajrá BUCSA!